Frici miután már teljesen beilleszkedett kis családunkba, maga is billentyűzetet ragadott, hogy megossza élményeit új környezetében és hogy hogyan sikerül nap mint nap új dolgokra tanítania minket. Ezeket az apró anekdotákat szeretném most én megmutatni Frici mindennapjaiból, mikor még egyeduralkodó volt.

A köntös (2010.06.01.)

Ma játszottam anyu köntösének övével. Beleakadt a körmöm, ahogy anyu rángatta elöttem, majd eldőltem, és anyu húzott a padlón. Nagyon jó volt!

Azt hiszem nem adom vissza neki, hiszen jól áll nekem a rózsaszín. Most megpihenek, nagyon elfáradtam. Ma már legalább hatszor ettem, és még mindig van a tálamban. A konyhában is eleget tobzódtam, sikerült is feldönteni két üres ásványvizes üveget. De úgy látom apu és anyu még mindig nem érti, hogy ezek fekve jobban mutatnak, úgyhogy a teliket is fel kell burítanom az éjjel. Erről majd holnap beszámolok. 

Ásványvizes üvegek (2010.06.04.)

Apu és anyu nagyon nehéz felfogású. Mára kidobálták az üres üvegeket és a maradék ásványvíz zsugorban van. Már egy ideje próbálom kiszedni az üvegeket, de nem megy. A fene egye meg. Előbb-utóbb csak rájönnek, hogy nekem van igazam. Addig is elfekszem picit a konyhában, persze csak amíg nem figyelnek ide.

Kaparófa (2010.06.07.)

Ma egy nagyon érdekes “valamivel” állítottak be anyuék. Egy kis törpe pálmafát kaptam, rajta egy majommal, ami rém idegesítő. Szerencsére anyu a kicsomagolásnál azonnal letépte a majmot a fáról (annyira erős….), szóval az a hülye kis barna izé már nem csúfítja el a csodás pálmafámat.

Csodás zöld színű, és a törzse tökéletesen alkalmas arra, hogy a körmeimet tornáztassam rajta. Lehet azért kaptam, mert túl sokat kaparom az ásványvizes csomagokat? :)

Frici névnap (2010.07.18.)

Izgatottam ébredtem ma, sőt már aludni is alig bírtam - kivételesen nem a tikkaszto meleg miatt. De apa is izgatott volt, szinte óránként felkelt este, és ki-be járkált a szobába. Tudtam, hogy valamire készülnek. Vasárnap Frici névnap van. Reggel alig bírtam már magammal, nyávogtam, kapartam a lábukat, hogy naaa legyen már valami.

Apu reggel bement a konyhába mosogatni, anya meg csak aludt (azt hiszem ezt a képességemet tőle örököltem). Én segítettem apunak a konyhában, aztán hangokat hallottam, kimentem és láttam, hogy anyu is felkelt. Gyorsan beszaladtam a konyhába, és jeleztem apának, hogy ho ho felkelt anyu, jöhet az ajándék osztás.

Apa még gyorsan befejezte a mosogatást, de anya már dugdosott valamit, láttam! Aztán odajöttek, és boldog névnapot kívántak nekem. Nagyon jó érzés volt, még soha nem történt velem ilyen. Izgatott is voltam, össze-vissza rohangáltam, azt se tudtam, mit kell csinálni ilyenkor. Aztán kibontotta anya az ajándékot, és egy gyönyörű szép névnapi képeslap volt, amit egyes egyedül nekem vettek. A szöveg nagyon - nagyon macska szívhez szoló volt, és mintha egy az egyben nekem írták volna. Rettentően boldog voltam, össze-vissza futkároztam a lakásban. (Mondjuk azért is, mert bejött valami repülő állat, aztán azt is kergettem.) Kaptam még két puszit, öleléseket, és egy ígéretet, hogy valami meglepetést még kapok a jövő héten. Alig várom.

Reggeli móka (2010.08.24)

Jó régen nem írtam már, persze túl sok izgalom nem is történt. Hála istennek anyu és apu nem ment el nyaralni, úgyhogy nem kellett egyedül itthon maradnom. Persze nem lettem volna egyedül, mert anyu tesója vigyázott volna rám. Azért valamikor felugrott, szerintem csak hogy velem játszon. Anyu ugyan rakott elé, meg a barátja elé egy tál kaját, de ezt nem értem. Miért kell mindenkit megetetni, megitatni, aki idejön. Miért kell rajtam kívül másokról is gondoskodni? Na mindegy, anyuval nem csak ez a baj.

Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy apu mindig masszírozza anyu lábát reggel. Először is, nem is fájhat neki, mert egész nap nincs is itthon. Pedig ha itthon lenne, tudná mennyi dolog van. Mindenhova felugrálni, mindenhol feküdni kicsit, alig végzek, mire apuval hazaérnek…Na de a lényeg. Ma is masszírozta. Ilyenkor szúrós szemmel vizslatom anyut, de még nem esett le neki, hogy ez jelent valamit. Egyszer, még egy korábbi alkalommal, fel is ugrottam az ágyra, és pöndörödtem, de csak kinevettek. :( Szóval ma sem foglalkozott velem annyit apu, mint anyuval. Ezért mérges is voltam, de nem akartam, hogy elmenjen, még sírtam is neki.

Erre anyu rámszólt, hogy halkan létezzek. Pfff. Olyan dühös lettem, hogy odaugrottam hozzá az ágyra, jó közel mentem, megszagoltam az orrát, majd végighúztam a testemet az arcában és leugrottam. Persze végig jó nagy pupillákkal bámultam, hogy tudja, hol a helye. Elképesztő ez az anyu. Mi az hogy reggel akar aludni? Aludhatna egész nap, mint én. Aztán mikor apu elment mégis, játszottam kicsit és lefeküdtem. Mikor anyu felkelt, azt hittem, főzni fogunk, de csak reggelit csinált. MAGÁNAK!

Úgyhogy így jártam, járok már jó ideje, de előbb-utóbb csak sikerül anyut jól megrémíteni. Bár tegnap jól belakaptam az agyába a körmömmel, de nem rémült meg. De azért majd kitalálok valamit, mert ez a reggeli vele való foglalkozás helyettem tűrhetetlen. Ötleteket várok esetleg a facebook rajongói oldalamon. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.