Ma reggel érdekes dolog történt, ami némi aggódásra ad okot. Egyrészt, hogy kisebbik kedvencünk vajon mágus-e, illetve mit művel napközben, ha már az itthon létünk alatt is ilyen elvetemült?

Az úgy volt, hogy tettük a dolgunkat, mint minden reggel, az egyetlen változás az életünkben másfél hónapja, hogy végre van munkám. Ez azt jelenti, hogy reggel negyed 9-től este fél 7-ig kicsinyeink tényleg szabadon garázdálkodhatnak a lakásban. Meg is teszik, mindennap találunk ezt-azt a földön. Néha csak pár papír, ami egyértelműen arra utal, hogy írni szerettek volna, máskor a póráz van elő (Szofié, erről majd külön posztban mesélek), nyilván Frici vitte sétálni Szofit, vagy éppen egy-egy könyv esik le a polcról. Mondanom sem kell, valószínűleg tudnak olvasni. A ma reggel azonban szerencsésen alakult olyan szempontból, hogy mikor a "baleset" történt, még itthon voltunk. Van az előszobában egy cipős szekrény, melynek 3 "fiókja" van, melyek magunk felé billentve nyílnak. 

A szobában öltözködtem, mikor barátom kiabál, hogy siessek ki gyorsan, ezt látnom kell. Rohanok ki az előszobába, de semmi extra nincs. Mire kérdezi, hogy hol a Szofi. Mondom, nem tudom, nem láttam pár perce. Erre odahajol a szekrényhez és lenyitja a középső ajtót. Hát ki kukucskál ki onnan? Az ördög jobb és bal keze, a Sátán macskája, és még sorolhatnám a jelzőket, de egy szóval Szofi volt az. Hogy került be, azt nem tudjuk, csak sejtésünk van. A cipős szekrény tetejére ugyanis az aznap nem használt táskáimat szoktam csak ledobni, és az egyiknek a hosszú vállpántja eléggé lelógott ahhoz, hogy a kismacska felugorva elérje, majd a "fiók" szélébe kapaszkodva a súlya lenyitotta azt. Ha elég gyors volt, vagy nem csukódott vissza, be is tudott ugrani, majd bent lévén már arrafelé húzhatta a súlya, így bezárta magát. Persze barátomnak gyanús lett, hogy Frici miért ül a szekrény mellett nyávogva, ami egyébként miért is mozog? Mellesleg horrorfilmeket megszégyenítő dobogó hangok szűrődtek ki a szekrényből. 

Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a kismacskák bármire képesek, csak fel kell, hogy keltse valami az érdeklődésüket. Így volt ez a frissen felfedezett kiskaktusszal is, amit egyik nap találtunk a polcon, hónapok óta nem tudtunk róla (ritkán használt tárgyak polca), majd a hirtelen örömködés, kis öntözés és visszahelyezés után meg is lettek számolva szerencsétlen órái. Másnap a földön találtuk összetört cseréppel. Érdekes módon eddig nem ugrott fel senki arra polcra, de miután láthatóan érdekes dolgok kerültek oda, egyből győzött a kíváncsiság. 

Összegezve tehát kismacskánk vagy éppen tárgyaink soha sehol nincsenek biztonságban, amikor azt hisszük, körültekintőek vagyunk, valójában fel sem fogjuk, mennyi játék lehetőséget hagytunk parlagon heverni, és a legfontosabb talán: ha a kismacska nincs szem előtt, és csendben van, az GYANÚS! Rosszat csinál, veszélyben van, teafiltert eszik, vagy madzag egyik vége lóg ki a szájából (nyilván a másik már a belekben van), úgyhogy a körmére kell nézni vagy meg kell menteni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.