Ez a poszt egyetlen eseményt három szemszögből mutat be. Már maga a rövid történet is érdekes, de nem is gondolnánk, mennyire különböző szemszögből látja a három szereplő.

1. Anyu - a szigorú szülő, aki semmire sem megy a fegyelmezéssel

Amióta Szofi képes bármire felmászni, felugrani, azóta gondot okoz, hogy meghúzzuk a határokat. A határok persze egyértelműen megvannak, csak éppen a henceg kisasszony gond nélkül átlépi őket. Ma is ezt tette, amiben még semmi különös nem is lenne. Az érdekesség az, hogy a dologra Frici hívta fel a figyelmemet. Eszeveszetten nyávogva rontott szinte be a szobába, kétségbeesetten nézett rám, és nagyon mondta a magáét. Gyorsan végigpörgött az agyamban, hogy az előbb evett, ha ki akarna menni, kaparná az ajtót, és ha simire vágyna, akkor bújna. Nem volt tippem, ezért csak úgy brahiból megkérdeztem: "Valami rosszat csinál a kistestvéred?" Magam sem gondoltam komolyan, de amikor elindultam a konyha felé, Frici már csendben követett. A gyanú beigazolódott, Szofi a konyhapulton állt, mikor lebukott, ugrott is le egyből, amint meglátott. Frici pedig ült az előszobában kicsit zavartan, mint aki szégyelli magát az árulkodásért, ugyanakkor az "Okos vagy" mondatnak és az ezzel járó buksisiminek láthatóan örült. Én meg finoman szólva be...tam ezen az egészen. Máskor is gyanítottam már, hogy ilyesmit próbál kifejezni, és lehet, hogy ez az eset is csak a véletlen műve, de az tény, hogy utána már nem nyávogott, és nem akart közölni semmi egyebet. Azt is el tudom képzelni, hogy zavarja, hogy amit neki már megtanítottunk, hogy nem szabad, az most úgy tűnik számára, Szofi megteheti. Pedig hallja, látja, amikor dühös vagyok a kicsire. Mindenesetre örültem, hogy figyelmeztetett.

2. Frici - a jófiú

Nem tudom, jól csináltam-e ma, de muszáj volt. Szeretem ezt a kis szőrmókot, de hát van, amit nem szabad. Én nem ugorhatok fel oda, ahol a tányérok vannak, de szerintem Szofi sem. Csak mintha őt ez nem érdekelné. Pedig anyu nem örül, mikor rajtakapja. Mondjuk azt sem értem, hogy tudja anyu rajtakapni. Mire kivonszolja lagymatag testét a szobából, Szofi háromszor is leugorhatna, és kijöhetne a konyhából. Anyu sosem tudná meg. De mintha tesó szeretne lebukni, vagy csak nem érti. Én próbálom mondani neki, de hiába, nem hallgat rám. Ma is így volt. Lébecoltunk az előszobában, személy szerint egészen el voltam telve, mivel nem sokkal előtte ebédeltünk. De Szofi keresett valamit a konyhapulton. Nem is tudom, mit akart megszerezni, mert én nem láttam ott semmit. De hát ő tudja. Csak olyan önfejű, és én nem szeretném, ha anyu vagy apu nem szeretné őt, mert mindig rossz. Márpedig ő mindig rosszban sántikál. Na jó, nem mindig, de többször mint én. Szóval szóltam neki, hogy ugorjon le, inkább ráveszem anyut, hogy kimehessünk az udvarra, de hiába. Úgyhogy úgy döntöttem, szólok anyunak. Be is szaladtam a szobába, és mondtam neki, hogy a Szofi a konyhában már megint ott mászkál, ahol nem szabadna, és én próbáltam mondani neki, hogy nem kéne, de nem hallgatott rám. Anyu viszont ahelyett, hogy felugrott volna, még kérdezgetett, hogy Mi a baj? Mit akarsz mondani?, majd végre kinyögte a jó kérdést: "Csinált valami rosszat az a vadállat kistestvéred?" Na, azt hittem, már sosem hallja meg, amit magyarázok. Persze tudom, anyu - ember lévén - nem túl okos, de hát azért már együtt élünk egy ideje, azt hittem, érti mit magyarázok, néha olyan reménykeltő a viselkedése. Ezután kimentünk, én szigorúan anyu mögött mentem, megmondom őszintén, kicsit félek Szofitól, mert azt tudom, hogy anyu úgysem bánt, de Szofi néha rá tud lépni a fejemre úgy, hogy az nem kellemes. Na mindegy, láttam, hogy anyu mérges, de engem megdícsért, azt mondta, okos vagyok, és kaptam egy buksisimit. Örültem neki, de azért rosszul éreztem magam, amiért árulkodtam. Nem szeretek árulkodni, de másképpen nem hallgat rám ez a kis szörnyeteg, ezt mondtam is neki utána.

3. Szofi - A szégyentelen elkövető 

Na egy biztos, az NEM ÚGY VOLT! Először is csak kerestem valamit, ami fontos volt. Nem szoktam csak úgy, rosszaságból rosszat csinálni, csak mindig úgy tűnik. Ma is úgy volt. Döglöttünk Fricivel, mikor eszembe jutott, hogy valamit a konyhapulton felejtettem, ami fontos, muszáj volt megkeresni. Fel is ugrottam, de nem találtam. Annyira kerestem, hogy észre se vettem, hogy anyu jön kifelé. Pedig Frici szokott szólni, hogy figyeljem a lépteket, de én annyira tudok koncentrálni arra, amit éppen csinálok, hogy nem is figyelek a hangokra. Na de ma nem is azért jött ki anyu, mert magától. Hanem a Frici szólt neki, hát azt hittem lefordulok a pultról. Képes volt beköpni. Sejtettem már máskor is, hogy anyu nem magától jön ki pont akkor, amikor benne vagyok valamiben - mondjuk egy tálcában, vagy ilyesmi -, mert hát anyu ember, nincs sok esze, de azért ez meredek. Szeretem Fricit, de ez szemét húzás volt. Persze mögötte somfordált, láttam, hogy fülét-farkát behúzza, egyből tudtam, hogy ő volt a spicli. Na mindegy, anyu nem is akadt ki annyira, de a Fricit azért megdícsérte, sőt buksisimit is adott neki. Hát konkrétan be...tam, hogy még támogatja is, még a végén jobban kell figyelnem, mert ezek ketten kijátszanak. Igaz, Frici utána elmagyarázta, hogy nem szívesen csinálta ezt, de hát akkor már megkaptam a szidást. Mondjuk bocsánatot nem kért, meg anyu se, később se, pedig tök egyértelmű volt, hogy fontos dolgot kerestem ott, de mindegy, majd holnap megnézem, hol lehet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.