Mondanám, hogy egy felelős gazdi jól felkészülten várja kis kedvencét, de álszent lennék, mivel mi - utólag visszagondolva - egyáltalán nem voltunk felkészülve, másrészt azt gondolom, nem is igazán lehet mindre felkészülni, sokminden útközben alakul ki, miközben megismerjük egymást. Megpróbálom azért most összeszedni, mi az amire figyeljünk, ha lakásban szeretnénk macskát tartani.

Az első és legfontosabb dolog, hogy ne féltsük a tárgyainkat az állattól. Ha van olyan tárgy, ami kedves nekünk és törékeny, azt ne hagyjuk elő, keressünk egy biztonságos, leginkább zárt helyet. A cica mindenhova felér, elér, mindent megtalál, és előfordulhat, hogy tönkreteszi. Ilyenkor azonban ne büntessük a kedvencünket, hiszen nem az ő hibája, hogy nem figyeltünk oda eléggé. Frici esetében a polcról földre került tárgyak hibája néha csak abban leledzett, hogy útban voltak, vagy ahogy "elsuhant" mellettük, hangot adtak ki felkeltve ezzel az érdeklődést. Ezt tudomásul kell vennünk, és ennek fényében átrendezni a lakást. Tudnunk kell azt is, melyek azok a részei a lakásnak, amit nem szeretnénk, ha a cica elérne, és gondoskodni kell annak elzárásáról. Ha nem akarjuk, hogy garázdálkodjon a fürdőben, vagy akár a konyhában, akkor mindig csukjuk be az ajtót. Ez utóbbi esetében fontos tudnunk, hogy a macska fel fog menni a konyhapultra, amikor csak teheti. Nem feltétlenül azért, mert már tudja, hogy nem szabad, vagy mert érzi ott valaminek a szagát, van, hogy csak arra vezet az útja. Még ha nem is tesz kárt semmiben, és bár elég nagy mozgásszabadságot biztosítok cicáimnak, ennek én azért nem vagyok híve, ahol ételt készítünk, ott macska ne járjon. Érdemes tehát megtanítani, hogy hova nem mehet, és ha rajtakapjuk - rajta fogjuk -, akkor tessék leszidni. Tudnunk kell azt is, hogy a cica miután megtanult dolgokat, pontosan tudja, hogy azt nem szabad - nem szabad akkor, amikor látod. De amikor nem vagy ott...na azt is pontosan tudja. Ne legyenek tehát illúzióink, a megtanult viselkedés némi színészkedéssel is vegyül, ezért legyünk következetesek, és szidjunk is, ha rosszalkodáson kapjuk. Erre pedig elég sok alkalmuk van, főleg, mivel jó esetben az ember dolgozik vagy iskolában van, valamint éjszaka alszik, míg a cica pont nem. A mi cicáink nagyon rafkósak ezügyben, ugyanis általában együtt alszunk el. Közvetlenül elalvás előtt még van egy úgynevezett "őrült félóra", de aztán lenyugszik mindkettő. Így olyan, mintha ők is egész éjszaka aludnának, nekünk pedig semmi okunk aggodalomra.

A lakáshasználat kialakítására a mi módszerünk annyiból állt, hogy a frissen beköltözött jövevény nyugodtan felfedezhette a lakás minden pontját, majd fokozatosan, ahogyan próbálgatta szárnyait, állítottuk fel a korlátokat. (Hozzáteszem, nálunk a cicák bármelyik helyiségbe bemehetnek, kivéve a kamrát, és a WC-t, a konyha pedig csak a földön járható.) Először persze nincs nehéz dolgunk egy újonccal, hiszen nem ismeri a terepet, meg van szeppenve, meg kell szokni az új környezetet. Ez persze hamar megy neki, de azért ne várjuk, hogy hipp-hopp beköltözik. Amondó vagyok, ha már megtalálta a helyét, ahol kényelmesen, zavartalanul aludni tud, akkor már nem lesz baj. A macskák ugyanis nem alszanak túl mélyen, a legapróbb zajra felriadhatnak, ami néha csak annyit tesz, hogy felemeli a fejét, de a szemét már képtelen kinyitni. Olvastam azonban, hogy az állandó felriadás stresszt okozhat a cicáknál, úgyhogy érdemes az alvóhelyét olyan helyen kialakítani, ahol tényleg álomba tud merülni.

Mert azért képesek rá, mint ahogy arra is, hogy több fekhelyet is favorizáljanak. Frici nagy meglepetésünkre első körben kijelölte erre a célra a direkt neki, direkt erre a célra vásárolt ülőpárnát (a cica-kutyafekhelyek elég drágák, és a kicsiknek bőven kényelmes egy akármilyen ülőpárna is, amit bútorboltban is lehet kapni). Hogy tényleg imádta, azt azzal jelezte, hogy minden lefekvés előtt úgymond dagasztotta pár percet a párnát. Ez a mozdulatsor fejezi ki tulajdonképpen a hely megjelölését, illetve olyan "megvetem az ágyam" érzése van a dolognak. Tudni kell, hogy a cicák 15-18 órát is képesek aludni, így tehát érthető, miért olyan fontos az alvóhely kiválasztása. Ha már belakták a lakást, akkor persze több helyen is előfordulhatnak, és számítanunk kell rá, hogy egyre extrémebb helyeken is alhatnak. Ebben ugyan szerencsénk volt, Frici egy idő után rászokott az ágy végében, a lábamnál való alvásra, már ami az éjszakát illeti. A cicák számára a másik legfontosabb dolog az alvás mellett karmaik élesítése. Ehhez pedig eszközre van szükségük. Ha féltjük bútorainkat, ha nem, ezt mindenképpen szerezzük be. A legegyszerűbbektől, a bonyolult mászókás játékokon át mindenféle kapható jó pénzért. Ne sajnáljuk azonban a "hülyeségre" a pénzt, egy ilyen játékszer nagyon hasznos a macska és a gazdi életében is. Egy egyszerű kaparófa csupán egy igényt elégít ki, egy komolyabb fekhellyel, létrával, csúszdával, stb. rendelkező komplexum több funkciót is betölt, amit higgyünk el, kedvencünk maximálisan ki fog használni. Természetesen bármit igénybe vehetnek, ami alkalmas arra, hogy végighúzzák rajta karmaikat, de ne hagyjuk nekik, ha látjuk, hogy már nyújtózik az állat, tegyük oda a kaparófához és végezzünk vele kaparó mozdulatokat. Frici valami csoda folytán egyből tudta, mit kell tennie azzal az új valamivel, amit elé raktunk, mikor megvettük a képen látható kis pálmafát, de azért van, amikor a bútor közelebb van. Hála istennek sosem volt annyira vérmes, hogy szétkaparjon vagy rágjon széklábakat, de azért fel kell készülnünk a lehetőségre, hogy egy fafaragó szobrászt fogtunk ki. Ez esetben persze, ha már semmi nem segít, érdemes olyan bútort vennünk, amit nem sajnálunk. Ezek a cicabútorok nem olcsók ugyan, a legegyszerűbbek 4 ezer Ft körül vannak, aztán szintektől, és a bennük rejlő játéklehetőségektől függően határ a csillagos ég, de még mindig olcsóbb, mint időközönként új bútorokat beszerezni.

Mikor Frici családunk tagja lett, egy egyszobás kis lakásban laktunk, ahol laminált padló volt, szőnyeg viszont nem, és valamiért sosem jutottunk el oda, hogy vegyünk. Ez persze Frici érkezésével azonnal bekövetkezett. Egy jó szőnyeg több funkciót is ellát. Ha az állat azon fetreng, akkor az elhullajtott szőr csak a szőnyegbe ragad bele, ahonnan azonban könnyen kisöpörhető, porszívózható. Meg kell jegyeznem, amióta cicánk van, porcicánk nincs, mivel az állat amerre jár, mindent összeszed a bundájával, és azt oda teszi le, ahol sokat fetreng, ami nálunk az erre a célra vett szőnyeg lett. Másik funkciója, hogy a szőnyeg is tökéletesen alkalmas egy kis tépázásra, így talán a függöny megmenekíthető. Frici olyannyira birtokba vette, hogy egy ideig csak azon volt hajlandó játszani, ha a neki lóbált madzag kívül esett azon a területen, amit a szőnyegről nyújtózva elért, akkor a játék érdektelenné vált számára.

És ha már madzag. Ne vásároljunk mindenféle szir-szar játékot kedvencünknek, mert nem fog vele játszani. Ellenben egy madzag darab, egy cérnaguriga, esetleg ezek kombinálása wc-papír- vagy kéztörlő gurigával órákra leköti majd az állatot. Aztán persze ott van az újságpapír, a toll, a zsebkendő, amik mind a kedvenc játékai közé tartoznak, ezeket bárhonnan meg is szerzi.

Amire mindenképpen biztosítsunk lehetőséget, az a nézelődés. A macska ugyanis ragadozó, és hiába tartjuk lakásban, vadászösztönét mindenféle módon kiéli. Ennek egyik eleme a megfigyelés, a mozgás követése, amire az ablakon túl rengeteg lehetőség van, még ha a zsákmányt nem is lehet becserkészni. Frici az egyszobás, erkélyes albérletben kényelmesen elterült az erkélyajtó előtt, és ha csak a ruhaszárító volt kitéve az erkélyre, ami minden egyéb látnivalót eltakart, azt is óriási figyelemmel tudta bámulni. Így az ablakpárkányra nyugodtan pakolhattam, oda nagyon ritkán ugrott fel; így az ablakot is bátran kinyithattam, persze csak szigorú felügyelet mellett. Jelenlegi albérletünkben csupán a dupla ablakok állnak rendelkezésre, de ezek rengeteg lehetőséget foglalnak magukban, akár nézelődésről, akár játékról van szó.

Az egyedüli problémás rész a konyhaablak, ahol elég széles hely van egy virág számára, ami nagyon örülne a kevés fénynek, ami ott érné, de mivel a macskáknak korábban engedélyezett volt ott nézelődni, így már a virágnak esélye sincs. Legalábbis Szofi érkezésével lett ez probléma, ő bármit elpusztít, vagyis megpróbálja, ami az útjába áll, vagy csak egyszerűen arra érdemes.

Nagyon fontos a megfelelő alom és alomtálca, illetve ennek elhelyezése. Az első alkalommal megvásárolt alomtálcát Frici hamar kinőtte, de jól tettük, hogy eltettük tartalékba, később a kis Szofinál nagyon jól jött. Az alomtálca tipikusan az a dolog, amiben lehetünk nagyon önzők, sőt kell is annak lennünk. Ezért javaslom, hogy amennyiben kölyökmacskát szereztünk be, csak eleinte használjunk kisebb méretű, tető nélküli tálcát, később mindenképpen cseréljük le úgynevezett cicawc-re. Ez ugyanis rendelkezik egy csapóajtós, levehető tetővel, ami egyrészt biztosít a cica számára egyfajta magánszférát, de főleg számunkra, másrészt az állat nem tudja kikaparni az almot a tálcán kívülre. A magánszféra fontosságát Frici úgy mutatta be nekünk, hogy kis dolgát mindig ülve, és a szobával szembenézve végezte, hogy a pofiját lássuk. Ám a nagy dolgait premier plánba vetítette le, pucsítva, és farral a szoba felé, hogy esetleg, ha az előszoba felé járunk, mindenképpen lássuk a mutatványt. Hamar eljött tehát a cicawc ideje. De a hasznosabb funkciója mindenképpen a zártsága, bőven elég annyi alom a tálcán kívülre, amit a kis tappancsaival amúgy is kihoz. Az alom szerintünk akkor jó, ha csomósodik, ugyanis a gazdinak ez a kényelmesebb megoldás, a cica számára pedig így biztosítható a szinte mindig tiszta alom. Könnyű mindent kiszedni, így az alomszedő lapát milyensége már nem is olyan fontos, talán mondhatom, hogy egyénileg választható, kinek mi a jobb. Mi naponta többször is kiszedjük a végtermékeket, amire az is ösztönöz, hogy bármekkora is a kaki, az minden esetben rohadt büdös. Akárcsak a puki, amit mindig a gazdi orra alá időzít a kis kedvenc. Érdemes egy egyszerű fújós illatosítót tartani ott, ahol az alom van, mert a szagok nagyon koncentráltan és gyorsan terjednek. A teljes alomcserére általában 2-3 naponta kerül sor, bár a barátom sokszor  a tisztításkor utánaönt egy kis almot, hogy feltelítse, így folyamatosan cserélődik. A tálcát ennek köszönhetően elég ritkábban is kimosni, de azért ne felejtsük el időnként és ne féljünk Domestost használni, ha jól kiöblítjük, kitöröljük, utána is bele fog menni a cica, nem zavarodik össze. Olvastam valahol, hogy pár havonta érdemes cserélni a tálcát, de tapasztalatom szerint erre nincs szükség, ha rendszeresen karbantartjuk. Ami azonban fontos, az a megfelelő távolság az etetőtől. Az, hogy ez hány méter lenne, én sehol nem találtam meg, úgyhogy tapasztalat útján jöttem rá, hogy az én cicáimnál mi ez a távolság és milyen körülmények között. Jelenleg egy 2 szobás lakásban lakunk, óriási előszobával, ahol az alomtálca és az etető tálkák is helyet kaptak. A kettő között azonban 3-4 méter is van, és mire az etetőhöz érnek, szőnyegen kell elhaladni, ami elég jó arra, hogy kijöjjenek a tappancsaikba ragadt alomkavicskák. Ez azért fontos, mert egyrészt ha magunkból indulunk ki is arra jutunk, hogy nem eszünk ott, ahol a dolgunkat végezzük, másrészt pedig a cicák sokszor a wc-ről kijövet is még kaparják a padlót. Így a beragadt darabkák könnyen elpattoghatnak az ételig a kaparászás következtében. Az egyszerűbb alomtálcák már 1 500 Ft-tól kaphatók, míg ezek a wc-k picit drágábbak, de pár ezer forintnál többet így sem kell áldoznunk némi kényelemért, és tisztaságért. Amire fontos odafigyelnünk a cica wc esetében, az, hogy jól rakjuk vissza a tetejét. Az első kitakarítás után sikerült fordítva visszatennem a tálcára a tetőt, így a csapóajtó nem tudott befelé nyílni. Hát a fene sem gondolta, hogy nem szimmetrikus a tálca két vége. De megtanultuk, ugyanis Fricike 20 perces vonyítása felhívta a figyelmet arra, hogy valami nem stimmel, de hogy mi baja, arról fogalmunk nem volt. Végül barátom valamilyen indíttatásból megnézte az almot és ekkor vette észre a furmányt. Eddigre azonban Frici már nem bírta és odacsinált a szobába, a fotel alá. Szegényt nem győztük vigasztalni, hogy nem ő tehet róla, ugyanis ösztönösen szégyellte magát. Úgyhogy ilyen "apróságokra" is figyeljünk oda, ezzel is kellemetlenségtől mentjük meg magunkat és állatunkat. 

Ami az etető tálkát illeti, nemrég olvastam - igen, jó pap holtig tanul -, hogy a legmegfelelőbb a rozsdamentes acélból készült tálka, mivel a műanyagtól úgynevezett akné keletkezhet cicusunk pofiján. Magyarul miteszer, ami Fricinek sajnos volt, és most is van egy, hogy a műanyag táltól-e, azt nem tudom, mert időközben, de még eme információ beszerzése előtt lecseréltük tálját kerámiára. Ennek oka azonban egy másik információ volt, miszerint a macskák jobban szeretik a széles, lapos tálkát, mert az nem ér hozzá bajszukhoz evés közben. (Az új tálka anyaga már csak véletlenül lett kerámia.) Ennek zavaró hatása tényleg érthető, hiszen a macska bajsza nemcsak csiklandoz kellemesen, ahogy Postássy Juli énekli, de érzékelő feladatokat lát el. Szofi érkezésével pedig csupán véletlenségből, illetve csak a méretet és laposságát figyelembe véve vettünk egy fémtálkát, amiből mindketten cseresznyéznek.

Felkészületlenségünk első pillanata még a menhelyen ért bennünket, amikor is el kellett hozni Fricit, és nekünk nem volt hordozónk. A menhely munkatársa természetesen rákérdezett erre, így derült ki, úgyhogy kaptunk kölcsönbe egyet, amivel hazavittük. Valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy egyetlen, 5 perces útra szükség lenne ilyen dobozra. Pedig de. Igenis fontos kelléke ez a cicatartásnak, ugyanis lesz olyan alkalom, hogy vinni kell valahova az állatot. Ha máshova nem, az állatorvoshoz. Úgyhogy ha az első hazaszállítást sikerül is megoldani kölcsön dobozzal, akkor is szerezzünk be sajátot. Ha az szerencsénk van, éppen akciós, és 2-3 ezer Ft-ért vehetünk, átlagosan azonban ötezer körül van az ára. Ne sajnáljuk rá a pénzt, hiszen ez is hosszútávú befektetés. Az autóban való utaztatás során minden esetben a hátsó ülésre tegyük a kedvencet, és az övet kapcsoljuk be. Szoktam olyan trükköt alkalmazni, hogy ha egyedül utazok egyik cicával, hogy a velem ellentétes oldalra teszem, így ha hátrapillantok, láthat, ami talán nyugtató hatással lehet rá.

Egy utolsó, de annál fontosabb eszköz megvételét javaslom még elsők között, ez pedig a fésű. Nevethetünk rajta, hiszen tudjuk, hogy a cicák maguk tisztálkodnak és nagyon tiszta állatok, de a fésű felbecsülhetetlen kellék. Valójában mikor az első gondolat felmerült bennem, hogy fésűt vegyek Fricinek, már hónapok óta nálunk volt, és csupán arra gondoltam, milyen bensőséges dolog lehet, ha fésülgetjük kedvencünket. Tudom, hogy ő nem kutya, nem kell megfürdetni - bár lehet, van cica, amelyik tűri, illetve rászoktatható -, így fésülni sem, de én akartam fésűt. Mint kiderült, Frici semmit, írd és mondd, SEMMIT nem szeret jobban, mint a fésülgetést. ha csak kezembe veszem az eszközt, már dugja is oda a kis buksiját. Tekeredik, terpeszt, bármit lehet vele csinálni. Egyértelművé vált tehát, hogy nem csak jól esik neki, hanem olyan szinten megbízik már bennem, hogy amire korábban nem is számítottam, illetve milyen egyszerű módja ez egy bizalmi viszony kialakításának. Tulajdonképpen csak húzkodnunk kell a fésűt a bundájában, ő pedig irányít bennünket, akárcsak egy egyszerű simogatásnál, dögönyözésnél. Ha valamit nem akar, lábával úgyis elrúgja a kezünket, szóval jelzi, hogy mit szeret, mi esik jól neki és mi nem. A fésű hasznossága pedig abban mutatkozik meg, hogy rengeteg szőrt össze tudunk vele gereblyézni. Így az már nem a cica gyomrába, vagy a szőnyegbe, esetleg más nem kívánatos helyre kerül. Büszkén mondhatom, a legjobb dolog, amit valaha vettem neki, az ez a fésű volt, ugyanakkor érdekes, hogy a kis Szofi még nem érti, mire jó ez, hiába próbálgatom rajta. Mivel a fésű fején tükör van, ami fényes és még mozgatom is, számára ez inkább csak egy rágnivaló játék. Ez a fésű egyébként szerintem a legjobb, mivel elég erősek a fogai, viszont egyáltalán nem kemény, a végén pedig kis műanyag gömböcskék teszik bizsergetővé a fésülgetést. Fressnapfban 2 ezer forintot adtam érte nagy nehezen, de utólag azt mondom, minden pénzt megér.

Ezek között az alapfeltételek között lehet olyan, ami első körben óriási kiadásnak tűnhet, mivel sok dologról van szó, amit érdemes beszerezni, még ha nem is drága holmik. Ugyanakkor nem szabad sajnálnunk rá a pénzt, mivel hosszútávon minden szempontból megéri: egyrészt a gazdinak, hiszen ha biztosítja a megfelelő eszközöket, akkor a cica nem fog helyettesítő tárgyakat keresni igényei kielégítésére. Másrészt pedig ha megadjuk számára, amire vágyik, azt bizony szeretettel és bizalommal fogja meghálálni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.